A Földön egy igazi szellemi küldetés kibontakozásában a nagy emberiségtanítók együtt munkálkodnak. Ennek az emberiségért végzett szellemi küldetés beteljesítésére irányuló együttműködésnek a példáját találjuk ebben a könyvben. Ebben a műben ez az együttműködés az emberiség huszadik századi két nagy szellemi tanítója között történt: Rudolf Steiner (1861- 1925) és Valentin Tomberg (1900-1973) között.
Rudolf Steiner életműve a Második Eljövetelhez kapcsolódó „keresztelő eseményben” érte el csúcspontját, mely a Szeretet Alapkövében fejeződik ki és az Alapkő-meditáció szavai ruházzák fel. Valentin Tomberg, miután 1932- ben szellemi ébredése végbement, belépett Krisztus Második Eljövetelének Misztériumába. Az Alapkő-meditációval kapcsolatos tanulmányokat, melyet a világtörténelem kritikus éveiben adtak ki (1936-1939), csupán néhány évvel írta szellemi ébredése után. A tanulmányok belehatolnak Krisztus Második Eljövetelének Misztériumába azzal, hogy belülről engednek hozzáférést az olvasó számára az Alapkő-meditációhoz, melyet Krisztus adott az emberiség számára Rudolf Steineren keresztül. Ezeknek a tanulmányoknak minden egyes mondata – mely a Valentin Tombergben végbement élő tapasztalásból született – az emberiség korunkbeli, Krisztuson keresztüli szellemi ébredésének fenséges misztériumába vezeti az olvasót.
A megvilágosodás kézikönyveként értelmezve, mellyel meditatívan dolgozhatunk újra és újra, ez a mű az emberiség szellemi irodalmának egyik legnagyobb kincse – egy felbecsülhetetlen ékkő minden szellemi útkereső számára korunkban.
„A szerző az elmúlt tizenegy évben nem csak minden antropozófiai kutatás alapkövének tartotta azt, hanem megpróbálta minden írott és beszélt művének alapjává tenni. Bármilyen feladatot kellett is teljesítenie, az Alapkövet vette segítőjéül. Az Alapkő felbecsülhetetlen segítségnek bizonyult; a következő tanulmánymunka az ezért a segítségért érzett hálát – a Rudolf Steiner felé érzett hálát – szeretné kifejezni.”
Valentin Tomberg, Tallinn, Észtország, 1936. november
“Amikor most, ebben a pillanatban egyesítjük ezeket az erőket, a magasságok erőit, a környezet erőit, a mélységek erőit, egy szubsztanciában, mely formát ad, akkor lelkünk megértésében szemtől szembe hozhatjuk a kozmikus dodekaédert az emberi dodekaéderrel. Ebből a három erőből kifolyólag: a magasságok szelleméből, a körülöttünk lévő Krisztusi erőből, az Atya tevékenységéből, az Atya teremtő aktivitásából, mely a mélységekből áramlik ki, adjunk ebben a pillanatban formát lelkünkben a dodekaéder alakú Alapkőnek, melyet belemerítünk lelkünk termőtalajába, hogy az ott maradhasson erőteljes jelként lelki létezésünk erős alapjaiban…”
Rudolf Steiner: A Karácsonyi Gyűlés, II. Rész: Az 1923. december 25-én tartott konferencia jegyzőkönyve.
„Az első lépés az emberiségnek az ásványi természet megkövült világa megváltásával kapcsolatos missziója felé az, hogy legyőzze a dermedtséget az ember a saját tudatában: a „kőnek” egy dodekaéderré kell válnia, melyben a kozmosznak mind a tizenkét árama jelen van és együttműködik. És ennek az első lépésnek a kezdeményezése érdekében adta Rudolf Steiner az Alapkövet. Az Alapkő nemcsak azért ilyen felépítésű, hogy védjen az egyoldalúság és a fix idea veszélye ellen, hanem hogy rábírja az emberi lelket, hogy a létezést tizenkét nézőpontból kontemplálja és tapasztalja meg.”
Valentin Tomberg: Az Alapkő-meditációval kapcsolatos tanulmányok, (65. o.), Regulus Art, 2015
Bevezetések, az Alapkő-meditáció
1. Múlt, jelen és jövő mint kapuk a szellemi világ felé
A szellemi emlékezés, a szellemi éberség és a szellem látása; a horizontálisból a vertikálisba váltás jelentősége; a lélek képessége a múlt-jelen-jövő szabdaltságú időáram integrálására a meditáció segítségével; útmutatás a meditáció helyes gyakorlásához; az időáram magyarázata – miért sötét az ember tudata számára a jövő és a múlt.
2. A tér keresztje: a szellemi világ reveláció-áramai
A világmindenség három áramlata, mint az örökkévalóság három forrása (múlt, jelen, jövő); a szellemi hierarchiák segítsége a találkozásban az Atyával, a Fiúval és a Szent Szellemmel; a felébredettség jelentősége és megtörténésének mechanizmusa.
1. Szabadság a szellemben: Az individualitás alapja
A test és a lélek lélegzése; a szabadság filozófiája és a meditáció; a tudatosság, mint a valódi szabadság fokmérője; a szabadság keleti és nyugati értelmezése; saját gondolataink kapcsolata a kozmikus gondolatokkal.
2. Egység a Fiúban: Igaz közösség alapítása
A megismerési életen alapuló közösségek létrehozásának fontossága a haldokló megismerési élet újra életre keltése érdekében; az Igaz Közösség központjának dinamikája és a közösség tagjainak „szolgából baráttá” minősülése a bizalmon alapuló szabad érintkezés és kölcsönösség által; a közösségért való felelősség egymásnak adása és a szociális együttműködés a szellemi megismerésre törekvő Igaz Közösségben.
3. Az egész emberiség Atya általi alapítása
A szellemtudomány, mint a világmindenség megismerésének eszköze; a megismerési és a szociális impulzus; az Igaz Közösség feladata a megismerés továbbadására az emberiség számára; a szellemi világ, mint az emberiség valós és valódi szülőföldje.
4. A szellemtudomány feladata a világban
A szellemtudomány missziója; Rudolf Steiner, mint a földi és szellemi világ közötti párbeszéd lehetővé tevője; az emberi szó metamorfózisának szükségessége a jó esszenciális szubsztanciájának a helyes és az igaz szubsztancia mellé abszorbeálásával a szív és a fej kapcsolódásán keresztül.
1. Az Alapkő-meditáció „köve”
Az ember, mint a természet birodalmának és lényeinek egy tudatos egységbe való összefoglalása; a szellemi világ és a természet egymás felé történő reprezentálása az emberen keresztül.
2. A dodekaéder kő, mint az ember feladata és az ásványvilág reménye
A tudatállapot egymást követő stációi a meditáció során a lénytagok egymásutániságának szempontjából; az ásványvilág jövőbeni megváltása a dermedtségből az ember szellemi munkája által.
3. A dodekaéder kövön folytatott munka és az ásványi természet jövőbeni megváltása
A szellemi tanulóra leselkedő három veszély: a szellemi egoizmus avagy szellemi miszticizmus, a szellemi pesszimizmus avagy materializmus és az egyéni felelősség hiánya avagy fatalizmus; a hit ereje, mint az én szemléletmód váltásra való képességének letéteményese; a „Perszóna” (személyiség), mint a Jóság negyedik princípiuma a Rózsakeresztes Hagyomány szerint (az Atya, a Fiú és a Szent Szellem munkálkodása Jézus Krisztusnak, mint a személyiség archetípusának megszületésében); a személyiség kehellyé tétele a szellemi hierarchiák teljességének revelációjára.
4. A növényvilág jövőbeni megváltásán folytatott munka
Az érdeklődés foka, mint a koncentrálási képesség és az érdeklődéshiány legyőzésére való képesség függvénye; az ásványvilág dermedtségének és a növényvilág tompultságának megváltása az ember belső munkája során; a kiüresedés, mint előfeltétel a szellemi tér hét irányában történő teljessé váláshoz; a Passió hét stádiuma, mint a szellemi tér hét irányának megfelelő szellemi elv; a valódi rózsakeresztesség, mint az emberiség morális felelősségvállalása a természetért.
5. Az állatvilág jövőbeni megváltásán folytatott munka
A gondolatok horizontális áramlásának és ösztönös elkalandozásának megtapasztalása a meditáció során; az ember fizikai testének képessége a vertikális aktivitásra, és a tudat ezzel párhuzamosan történő horizontális passzivitásba merülése; a meditáció, mint eszköz a horizontális gondolati áramokon kívül a szellemi világhoz kapcsolódó vertikális híd megépítésére; a folyamatos változásban levés, mint az ember kötelezettsége a jövő teremtő megvalósítására; az igazi remény, mint a vertikálisba megemelt megismerési élet eredménye; megküzdés a szellem három betegségével (fix ideák, tompaság, melankólia) a hit, a szeretet és a remény eszközének segítségével.
Die Grundsteinmeditation – Az Alapkő-meditáció német nyelven
© Jupiteum – Minden jog fenntartva! | Adatvédelmi tájékoztató | Süti szabályzat | Made with ❤️ by GeszterWeb