1. Múlt, jelen és jövő mint kapuk a szellemi világ felé

A szellemi emlékezés, a szellemi éberség és a szellem látása; a horizontálisból a vertikálisba váltás jelentősége; a lélek képessége a múlt-jelen-jövő szabdaltságú időáram integrálására a meditáció segítségével; útmutatás a meditáció helyes gyakorlásához; az időáram magyarázata – miért sötét az ember tudata számára a jövő és a múlt.

2. A tér keresztje: a szellemi világ reveláció-áramai

A világmindenség három áramlata, mint az örökkévalóság három forrása (múlt, jelen, jövő); a szellemi hierarchiák segítsége a találkozásban az Atyával, a Fiúval és a Szent Szellemmel; a felébredettség jelentősége és megtörténésének mechanizmusa.

1. Szabadság a szellemben: Az individualitás alapja

A test és a lélek lélegzése; a szabadság filozófiája és a meditáció; a tudatosság, mint a valódi szabadság fokmérője; a szabadság keleti és nyugati értelmezése; saját gondolataink kapcsolata a kozmikus gondolatokkal.

 2. Egység a Fiúban: Igaz közösség alapítása

A megismerési életen alapuló közösségek létrehozásának fontossága a haldokló megismerési élet újra életre keltése érdekében; az Igaz Közösség központjának dinamikája és a közösség tagjainak „szolgából baráttá” minősülése a bizalmon alapuló szabad érintkezés és kölcsönösség által; a közösségért való felelősség egymásnak adása és a szociális együttműködés a szellemi megismerésre törekvő Igaz Közösségben.

3. Az egész emberiség Atya általi alapítása

A szellemtudomány, mint a világmindenség megismerésének eszköze; a megismerési és a szociális impulzus; az Igaz Közösség feladata a megismerés továbbadására az emberiség számára; a szellemi világ, mint az emberiség valós és valódi szülőföldje.

 4. A szellemtudomány feladata a világban

A szellemtudomány missziója; Rudolf Steiner, mint a földi és szellemi világ közötti párbeszéd lehetővé tevője; az emberi szó metamorfózisának szükségessége a jó esszenciális szubsztanciájának a helyes és az igaz szubsztancia mellé abszorbeálásával a szív és a fej kapcsolódásán keresztül.

1. Az Alapkő-meditáció „köve”

Az ember, mint a természet birodalmának és lényeinek egy tudatos egységbe való összefoglalása; a szellemi világ és a természet egymás felé történő reprezentálása az emberen keresztül.  

2. A dodekaéder kő, mint az ember feladata és az ásványvilág reménye

A tudatállapot egymást követő stációi a meditáció során a lénytagok egymásutániságának szempontjából; az ásványvilág jövőbeni megváltása a dermedtségből az ember szellemi munkája által.

3. A dodekaéder kövön folytatott munka és az ásványi természet jövőbeni megváltása

A szellemi tanulóra leselkedő három veszély: a szellemi egoizmus avagy szellemi miszticizmus, a szellemi pesszimizmus avagy materializmus és az egyéni felelősség hiánya avagy fatalizmus; a hit ereje, mint az én szemléletmód váltásra való képességének letéteményese; a „Perszóna” (személyiség), mint a Jóság negyedik princípiuma a Rózsakeresztes Hagyomány szerint (az Atya, a Fiú és a Szent Szellem munkálkodása Jézus Krisztusnak, mint a személyiség archetípusának megszületésében); a személyiség kehellyé tétele a szellemi hierarchiák teljességének revelációjára.

4. A növényvilág jövőbeni megváltásán folytatott munka

Az érdeklődés foka, mint a koncentrálási képesség és az érdeklődéshiány legyőzésére való képesség függvénye; az ásványvilág dermedtségének és a növényvilág tompultságának megváltása az ember belső munkája során; a kiüresedés, mint előfeltétel a szellemi tér hét irányában történő teljessé váláshoz; a Passió hét stádiuma, mint a szellemi tér hét irányának megfelelő szellemi elv; a valódi rózsakeresztesség, mint az emberiség morális felelősségvállalása a természetért.

5. Az állatvilág jövőbeni megváltásán folytatott munka

A gondolatok horizontális áramlásának és ösztönös elkalandozásának megtapasztalása a meditáció során; az ember fizikai testének képessége a vertikális aktivitásra, és a tudat ezzel párhuzamosan történő horizontális passzivitásba merülése; a meditáció, mint eszköz a horizontális gondolati áramokon kívül a szellemi világhoz kapcsolódó vertikális híd megépítésére; a folyamatos változásban levés, mint az ember kötelezettsége a jövő teremtő megvalósítására; az igazi remény, mint a vertikálisba megemelt megismerési élet eredménye; megküzdés a szellem három betegségével (fix ideák, tompaság, melankólia) a hit, a szeretet és a remény eszközének segítségével.